|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
 Günszberg Bernát és Jakobovits Adél első gyermekeként született 1900. június 5.-én Budapesten. (Az apa 1902-ben kapott engedélyt arra, hogy családi nevüket Gáborra változtassák.) A budapesti Szemere utcai elemi iskolától Gábor Dénes útja az V. kerületi magyar királyi Állami Főreál (Markó u.) Gimnáziumba vezetett. Ez a gimnázium abban az időben Budapest legjobb iskolái közé tartozott. Itt tanult egykor Bánki Donát, majd a festő Szőnyi István és az író Karinthy Frigyes is. Itt volt gyakorló tanár a későbbi neves műegyetemi vegyész professzor Zemplén Géza is. Gábor Dénes osztálytársa volt a golyóstollat feltaláló Bíró László József. A gimnázium Matematikai és Természettudományi Körének ifjúsági elnöke 1918-ban a József Műegyetem Gépészmérnöki Karának hallgatója lett. Tanára volt Kürschák József, K. Jónás Ödön, Rejtő Sándor, Pfeifer Ignác, Szarvasy Imre. 1920-tól tanulmányait a berlin-charlottenburgi Technische Hochschule-n folytatja, ahol 1924-ben elektromérnöki diplomát, majd doktori fokozatot szerzett. Első munkahelye a Siemens és Halske cég lett, ahol mint kutatómérnök a nagyfeszültségű távvezetékek tervezésével foglalkozott, majd érdeklődése fokozatosan az elektronoptika felé irányult. 1933-ban hazatért Budapestre és az Egyesült Izzó kutatója lett. Korábbi tudományos, de mondhatni emberi kapcsolata is elmélyült Polányi Mihállyal, Selényi Pállal, Bródy Imrével. Itt eredményes plazmalámpa kísérleteket végzett. 1934-ben már Angliában dolgozott Kutatási eredményeit a két kiadást megért „Az elektronmikroszkóp” című könyvében összegezte. 1947-1958 között a londoni Imperial College tanára, ahol elektronoptikát tanított. 1952-ben már kész elgondolása volt egy sima, lapos televíziós képcsőhöz – fekete és színes változatban. Közben egy új problémakör foglalkoztatja: a holográfia: „a diffrakciós diagramot hologramnak nevezem, mert holos-t, vagyis mindent tartalmaz”. (1949) Több kutatóval – Selényi, Greguss – folytatott levelezései, beszélgetései szerint e problémakört 1947-től rendszerezte. 1964-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. 1971-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat „a holográfiai módszer felfedezéséért és fejlesztéséhez való hozzájárulásáért”. Aktív szerepet vállalt a Római Klub célkitűzéseinek megvalósításáért. Többször járt Magyarországon. „Találjuk föl a jövőt” gondolatának sok követője lett. Betegágya sem zárta el kapcsolatát a külvilággal. 1977-ben meglátogatta a New Yorkban alapított Holográfia Múzeumot, ahol ő volt a 1. számú tag. Életútja 1979. február 9-én fejeződött be. |